„A határon túli magyarok erősítik kulturális összetartozásunkat, gazdasági gyarapodásunkban lehetnek partnerek, és problémáik megfelelő kezelése növeli biztonságunkat. Ilyen helyzetben megszüntetni a velük foglalkozó országos hatáskörű közigazgatási szervezetet felelőtlenség, ezt egy főosztály a Miniszterelnöki Hivatalban semmilyen módon nem pótolja. A MÁÉRT megszüntetése pedig azt vetíti előre, hogy a nyilvános érdekegyeztetést felválthatja majd a »mutyizás«. Ez azonban nemcsak a határon túli magyarsággal kapcsolatos kérdésekben lehet így” – nyilatkozta lapunknak Orbán Viktor, Magyarország volt miniszterelnöke, a Fidesz elnöke. Megkérdeztük véleményét a székelyföldi autonómia esélyeiről, a kettős állampolgárság kérdéséről, a Gyurcsány-kormány szemfényvesztő politizálásáról. „Minél nagyobb a szemfényvesztés, annál magasabb a kijózanodás ára” – mondja Magyarország volt kormányfője. Orbán Viktor július 22-én délelőtt részt vesz és előadást tart Tusnádfürdőn a XVII. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen.
      – A rendszerváltás óta minden bizonnyal a Fidesz-kormány tette a legtöbbet a határon túli magyarságért. A Gyurcsány-kormánnyal, majd mostani újraválasztásával ez a folyamat elakadt. A jelenlegi szociál-liberális kormány megszünteti a Határon Túli Magyarok Hivatalát és elsorvasztja a Magyar Állandó Értekezletet. Ön szerint hová vezet ez az út?
      – A Fidesz-kormány eredményeiről, úgy gondolom, nem nekem kell összegzést készítenem, azt megtették az érintettek. Számomra érzelmileg és emberileg a párkányi híd újjáépítése, a magyarigazolvány és a státustörvény megalkotása, a Sapientia Egyetem létrehozása, a szovátai fürdőberuházás, a beregszászi főiskola megnyitása jelentette a legtöbbet. Ami pedig a jelenlegi koalíció eddigi lépéseit és terveit illeti: nagyon rossz előjelnek tartom az ön által is említett intézkedéseket. Azt vetítik előre, hogy a kormány nem akarja kiaknázni a határon túli magyarságban rejlő tartalékokat. A határon túli magyarok erősítik kulturális összetartozásunkat, gazdasági gyarapodásunkban lehetnek partnerek, és problémáik megfelelő kezelése növeli biztonságunkat. Ilyen helyzetben megszüntetni a velük foglalkozó országos hatáskörű közigazgatási szervezetet felelőtlenség, ezt egy főosztály a Miniszterelnöki Hivatalban semmilyen módon nem pótolja. A MÁÉRT megszüntetése pedig azt vetíti előre, hogy a nyilvános érdekegyeztetést felválthatja majd a „mutyizás”. Ez azonban nemcsak a határon túli magyarsággal kapcsolatos kérdésekben lehet így.
      – Politikusaik hangoztatják, hogy a nyugat-európai népcsoportokhoz hasonlóan a kárpát-medencei magyarság számára is a különféle autonómiaformák kivívása jelentheti a biztos jövőt. Most, hogy a Fidesz ismét ellenzékben vág neki a következő ciklusnak, miként tudja támogatni a határon túli magyarság eme törekvését?
      – Legtöbbet azzal segíthettünk volna a határon túli magyarokon, ha megnyerjük a választásokat. No, de félretéve a keserű tréfát: a magyar közösségek autonómiájának támogatása nem kormánypártiság-ellenzékiség kérdése. Első számú feladataink egyike, hogy előbb vagy utóbb bizonyos nemzetpolitikai kérdésekben újrateremtsük a konszenzust. Ilyen pontnak tartom, hogy a magyar politikai elit karolja fel a határon túli magyar szervezetek legitim autonómiaköveteléseit. Most a kormánypártoknál pattog a labda, hogy ezt felismerjék és megtegyék. Mi már bizonyítottunk: nemzetközi fórumokon képviselőink a témát állandóan napirenden tartják, egyébként szocialista kollégáikkal egyetemben. Ez történik az Európai Parlamentben és az Európa Tanácsban.
      – Miniszterelnök úr, ha jól emlékszem, ön két évvel ezelőtt a tusnádfürdői találkozón arra biztatta erdélyi honfitársait: küzdjenek az autonómiáért, mert ezt csak ők harcolhatják ki önmaguknak. Majd Románia EU-csatlakozási szerződésének parlamenti vitáján az MSZP-hez hasonlóan a Fidesz is megszavazta a ratifikációt. Ezt sokan nem értették akkor. Nem lehetett volna először kiharcolni az autonómiát, majd azután lépni be az EU-ba? Mi lett volna, ha ebben az időszakban a Fidesz van kormányon?
      – Nem hiszem, hogy ez a kérdés ilyen egyszerű lenne. Egyfelől a felmérések szerint az erdélyi magyarok 90%-a szeretné, ha Románia az EU-hoz csatlakozna. Ez érthető is, hiszen az EU-tagság nagyobb jogbiztonságot, gazdasági perspektívát és átjárható határokat jelentene. Amikor Románia majd csatlakozik a schengeni rendszerhez, akkor megszűnik a határellenőrzés Magyarország és Románia között. Valaki belegondolt abba, hogy ez mit jelenthet? Milyen alapon várja el bárki tőlünk, hogy egy ilyen kérdésben ne azt tegyük, amit az érintett magyar közösség szeretne? Mindig is azt képviseltük, hogy figyelembe kell venni az őket érintő kérdésekben a határon túli magyarok véleményét, legyünk tehát következetesek. Arról nem is beszélve, hogy ha majd az erdélyi magyarság is bekapcsolódik Európa politikai vérkeringésébe, akkor talán könnyebb lesz a kisebbségi önkormányzatiságot, vagyis az autonómiát európai jogi normává tenni.
      Az már egy másik kérdés, hogy a ratifikáció időzítése elhibázott volt: pontosabban a kormány szándékosan, belpolitikai okokból hozta előre a román csatlakozás parlamenti jóváhagyását, hogy a Fideszt kényszerhelyzetbe hozza. Egy későbbi ratifikáció növelte volna Magyarország mozgásterét az erdélyi magyarság kérdésében is. Elég arra utalnom, hogy a román csatlakozás magyar parlamenti jóváhagyása, sőt, a közös magyar–román kormányülés után mindössze napokkal a román szenátus többsége leszavazta a saját kormánya által beterjesztett és az erdélyi magyarság számára az autonómia távlatát is felmutató kisebbségi törvény tervezetét. Ami viszont a Fidesz végső döntését illeti, aligha hiszem, hogy lett volna bármilyen morális alapunk nemet mondani.
      – A székelyföldi autonómia kivívását hány év alatt látja elérhetőnek?
      – Ami a konkrét eredmények elérését illeti, az leginkább az adott magyar közösség munkáján múlik. Az erdélyi magyarság egy dologban eltér a többi kisebbségi magyar nemzetrésztől: politikailag szervezett és figyelemreméltó civil, illetve értelmiségi pezsgéssel bír. Ha megtalálja azt a működési formát, mely tükrözi a véleménypluralizmust, akkor az erdélyi magyarság érdekérvényesítő képessége erős lesz.
      – Hogyan vélekedik a kettős állampolgárság kérdéséről?
      – Mindenképpen legitim követelésnek tartom a határon túli magyarság számára a lakóhely megváltoztatása nélküli magyar állampolgárság megadását. Szögezzük le: nem valamiféle újdonságról van szó, hiszen a kettős állampolgárság ma is létezik és sok tízezren élnek vele Ma-gyarországon is. Sőt, ha jól belegondolunk, voltaképp a diszkrimináció egy fajtájának felszámolásáról van szó. Hiszen nincs az rendjén, hogy amíg a világ minden táján élő magyarok rendelkezhetnek magyar állampolgársággal, addig épp a Kárpát-medencei magyar közösségek legyenek ebből a lehetőségből kirekesztve. Ennek kell megtalálni a konkrét jogi formáját, amely – ismétlem – az állandó lakóhely megváltoztatása, azaz Magyarországra költözés nélkül oldaná meg a határon túli magyarok magyar állampolgárságát.
      – Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a közelmúltban az Érdekegyeztető Tanács ülésén a kormány terveit kritizálóknak azt ajánlotta: ha nem tetszik a javaslata, „el lehet menni Magyarországról”. Önnek mi a véleménye erről?
      – Szoktam mondani, hogy nem könnyű szakma a miénk. Még a tapasztaltabbaknak is sokszor minden önuralmukra szükségük van ahhoz, hogy egy-egy nehéz helyzetben megőrizzék a higgadtságukat, kellő alázattal hallgassanak meg minden véleményt, majd pedig hideg fejjel, kizárólag a nemzet érdekeit szem előtt tartva hozzák meg a megfelelő döntést. Bár értem a miniszterelnök úr szorult helyzetét – hiszen saját korábbi, a dübörgő gazdaságról és a nagy jólétről szóló állításaival szemben kell most az emberekkel az adóemeléseket, a megszorításokat, a pénzromlást és az eladósodottságot elfogadtatnia –, mégis mélységesen elszomorítnak a hallottak. Egyrészt azért, mert az indulatkitörések arról árulkodnak, hogy válsághelyzetben a miniszterelnök úr könnyen elveszíti a fejét, és ez bizony nem túl biztató a jövőre nézvést. Másrészt pedig azért, mert ez a stílus a múltat idézi: ez a XX. század hangja. Azé a századé, amelyben normává vált nem tűrni a hivatalostól eltérő véleményeket, és azé a századé, amelyben az ország vezetői nem voltak szolidárisak a saját polgáraikkal.
      – Itthon a pénzügyi válság megoldása és a nemzetközi pénzvilág bizalmának helyreállítása a cél Ön szerint, és egyenes beszéddel, világos tervekkel valósítható meg. De sajnos az ország „egyik fele” mintha nem értené az egyenes beszédet, ezért sokan reménytelennek látják a helyzetet. Mivel biztatná a szomorkodókat?
      – Ha megengedi, én nem vagyok ilyen rossz véleménnyel az ország egyetlen polgáráról sem. Ne bántsuk meg, ne sértsük meg azokat, akik most tanulják, hogy nem mind szakács, aki nagy késsel jár. Inkább úgy fogalmaznék, hogy az egyenes beszéd nem nagyon hallatszott a fülsiketítő kormányzati PR és a médiaúthenger dübörgése közben. A kormány mindent megtett annak érdekében, hogy a kijózanító valóság elrejtve maradjon – elég csak a költségvetés kétségbeejtő számainak eltitkolására utalni –, mondván: a pőre tények befolyásolnák a választások eredményét. Mi más ez, mint félelem az egyenes beszéd és a makacs számok hatásától? A szomorkodókat arra kérem, ne felejtsék el: a diktatúra végnapjaiban is felismerték az emberek, hogy becsapták őket, pedig akkor nem ült az Országgyűlésben közel két és fél millió ember bizalmát élvező ellenzék, és nem voltak olyan fórumok, ahol az igazság – a hatalom akarata ellenében – szót kaphatott volna. Mégis megbuktattuk a diktatúrát. Szerintem nem kérdéses, valamennyi megtévesztett ember rájön, hogy becsapták, csak sajnos azzal is szembesülnünk kell, hogy minél nagyobb a szemfényvesztés, annál magasabb a kijózanodás ára.
      – Idén rendezik meg a Magyar Reformátusok V. Világtalálkozóját. Mint ismeretes, ön református hitű. Irányt szab-e politizálásában a református hite?
      – Ha jól értem a keresztény hit lényegét, akkor keresztényként vagyunk reformátusok. De a magyar közéletiség fontos sajátos hagyománya a református alapú felelősségvállalás egyházért, nemzetért, a saját közösségünkért Bethlen Gábortól Bethlen Istvánig és tovább. Cselekedeteimmel egyszerre szeretném a kis ország, Magyarország, és a nagy ország, az Isten országa építését szolgálni. Hiszen a Heidelbergi Káté örökérvényű megfogalmazása szerint az a dolgunk a világban, hogy a bűn és a halál erői ellen szabad lelkiismerettel harcoljunk.
      – A kampány időszakában elképesztő támadássorozatot indítottak Ön ellen. Az övön aluli ütések elkeserítik, vagy még inkább cselekvésre sarkallják?
      – Egyszer a Vaslady néven elhíresült Margaret Thatcher azt mondta egy hasonló kérdésre: „Mindig felvidít, ha durván támadnak, mert arra gondolok, ha személyemet kezdik ki, akkor nincs használható politikai érvük.” Ez persze csak részben igaz, hiszen kit is töltene el örömmel, ha méltatlan támadásoknak van kitéve, sőt már a családját sem kímélik?
      Mégis azt gondolom, a köz szolgálatát hivatásául választó ember számára az a legfontosabb, hogy különbséget tudjon tenni a személyét érintő rágalmak és az általa képviselt ügy megtámadása között. Utóbbit minden esetben vissza kell vernie, az előbbire pedig csak olyan mértékben szabad válaszolnia, hogy az önérzete ne váljon a hivatása teljesítésének akadályává.